1 héttel ezelőtt még nagyon laza voltam, amikor megírtam, milyen jól bírom a diétát. Az elmúlt 2 napban rám tört a letargikus érzés, az elégedetlenség, a türelmetlenség, a feszültség. Szóval minden egyben. Remélem, ez volt az első és utolsó mélypont, amit egyelőre még tudtam leplezni a környezetem előtt.

Letelt a nyári szabadságom is, és eltelt a 3 nap Balatonozás is. 2. éjjel nagyon durván rámtört az éhség, így hát azonnal feltéptem a hűtőt és magamba tömtem egy kis tojásfehérjét. Ilyet még sosem éreztem, borzalmas volt. Annak ellenére, hogy szinte egész nap eszem, 6-7 alkalommal, gyakorlatilag óránként tudnék még így is enni.

Tonhal, pufirizs, paradicsomos tojásfehérje, zellerszár.

Életmentő zabkása kék szilvával, aszalt szilvával, marhafehérjével. 

A súlyzós edzéseket szüntelenül nyomom (és heti 2x kardiózom is). A hétvégén készítettünk néhány fotót az alakulásomról. Jelenleg nagyon elégedetlen vagyok, de mi legyen ez, ha nem motiváció!? Elkeseredésnek helye nincs, nyomni kell tovább a maxon!

Mivel nem a végeredmény fog a legtöbbet számítani számomra, hanem a színpadra lépés előtt megtett út, ezért mutatom meg Neked, hogy a 3. hét végére hol tartok a felkészülésben. Hangsúlyozom, nem vagyok elégedett, de arra nagyon jó a folyamatos képcsekkolás, hogy motiválja az embert a további fejlődés reményében.
Ami azért még nagyon érdekes, hogy edzőruhában sokkal tónusosabbnak, izmosabbnak tűnök, de bizakodó vagyok s tudom, lesz ez még jobb is!

Edzőnél még nem jártam, aki segítene a felkészülésben, de ennek véget vetek a hét végével. Pénteken ugyanis először fogok találkozni Szabó-Veres Anitával, a Gilda Max River Estates egyik személyi edzőjével, akit kiszemeltem magamnak. :)

Healthy Mind - Ne csak fejben, tettben is!