Annyira izgatottan vártam már a diéta első napját. Kicsit hülyén is hangzik, hogy már vártam, de az elsejét megelőző napokban igencsak kényeztettem magam a finom fehércukros, lisztes borzadályokkal. Bizony, így telt az utolsó hétvége is, amit meg is mutatok nektek. Elöljáróban annyit, hogy még mindig émelygek már csak a gondolatától is...

Laza szombatunk Csabival a Dunán indult, végre kiszabadultunk idén nyáron egy éjszakára a vad folyó közepére. Van egy szuper Quechua sátrunk, ami épp befér a csónakba, lehorgonyzunk és már kész is az ideiglenes otthonunk! :) Ilyenkor persze mindig készülök finomságokkal, mert csak csak jól esik az embernek egy hideg frissítő az őrjítő forróságban. Így készült tehát 2 adag dinnyekoktél, és némi gyümisnack is. A tonhalkonzerv és pufirizs továbbra is maradt a főétkezésem.

A konditermen kívül a 2. olyan hely, ahol tényleg kikapcsol az agyam, nem frusztrál semmi, úgy nézek ki, ahogy éppen akarok, mérhetetlen szabadságérzet, nyugalom és nemtörődömség járja át ilyenkor a testem. Sőt, még az átkozott szúnyogok sem tudnak kizökkenteni az élvezetérzésből. 

Ez az a pár óra, amikor ér "agyhalottnak" lenni, éppen ezért ki is használom a dolgot és becsomagolok pár rejtvényt, azért mégsem bízhatom a véletlenre... őőőrület :)

Miután lement a nap, belecsaptunk a lecsóba. Kikötöttünk, s egy hatalmas lakomát csaptunk, ahol has nem maradt éhen. Főként a zsírbevitel volt a mérvadó, bár nem esszenciálisként, ajjajj... 

Vasárnap este pedig folytatódott szeretett Sweat Heart helyemen, ahol adtunk az érzésnek -mint korábban említettem, még mindig émelygek a gondolatától is-.

Igen, ez tényleg ennyire durva volt, mint amilyennek látszik. Szóval 9. nap végére hogy becsületesen diétázom, hozzá kell tegyem, ilyen feltöltés után nem panaszkodom, bírom! ;)