Néhány évvel ezelőtt volt egy webshop, ahonnan szívesen vásároltam sportruházatot. A cég futárával néha szóba elegyedtem, aki egyszer megjegyezte, hogy el kéne indulnom egy fitness versenyen. Na, ez volt az a pont, amikor belekerült az a bizonyos bogár a fülembe. 

Azóta csak edzettem, edzettem, de azon kívül hogy vitálisabban érezzem magam, különösebb célja nem volt. Majd mikor idén nyáron a Mentor táborban elképesztő energiákkal hazatértem és újra belém nyílalt a vágy, hogy meg kell próbálnom, hát belevágtam.

Az augusztust magamtól, érzésből csináltam, a saját kitalálmányú diétámtól szépen mentek le a kilók, bár az edzéseimből hiányzott a rendezettség, rendszeresség. Ekkor kezdtük el a közös munkát Anitával, szeptember első hetében. 

Az első hónap diétája és edzései nagyon élvezetesek voltak, megvolt az egyébként is fegyelmezett életvitelemben az extra, amitől igazán magabiztosnak éreztem magam a hétköznapokban. Aztán elkezdődött az október, eltelt egy hét, aztán még egy... az immunrendszerem egyre gyengébb lett, ebben a pár hétben szinte nem telt el úgy nap, hogy ne lett volna valamilyen bajom, ami a gyenge immunrendszernek tudható be. Az étrend egyre karcsúbb lett, az edzések pedig egyre csak sokasodtak. Hogy lásd, milyen kemény volt, így nézett ki egy napom:

6:00 ébredés, készülés, reggeli
7:30 - 8:30 súlyzós edzés 
9:00 - 17:00 munka
17:30 - 18:30 kardio edzés
vásárlás, főzés, sütés, porciózás, pakolás
23:00 alvás

Kisebb nagyobb eltérések persze mindig voltak, de ez az ütemterv heti 4x volt, a többi 2 napon csak 1-1 edzéssel kell számolni, és heti 1 nap pihenővel. Ezt az intenzitást mindenki másként él meg, én gyakorlatilag az utolsó 2 hétben átváltottam zombi üzemmódba és szinte kívülről láttam magamat. A környezeti hatások abszolút nem befolyásolták a belső énem vívódását. 

Nagyon érdekes, hogy ebben az időszakban nem hogy másra, de magamra sem volt időm, mert mindig magammal kellett foglalkoznom. Csak én voltam és a kicsi én, akik bezárkóztak egy testbe és semmilyen információ ki és be nem áramolhatott, különben megtört volna az a csend, eltökéltség, határozottság, amit a felkészülésem megkövetelt. Nem volt szükségem senkire és semmire, csak arra, hogy mindenki álljon félre és hagyjon haladni az utamon. Ha ki van kapcsolva az agy, akkor nincs lehetősége gondolkozni, stresszelni, felfogni azt, hogy mi zajlik körülötte. Ehhez persze kell egy olyan biztos háttér, ami nem sérül a felkészülés alatt és megértés, támogatás áll a felkészülő mögött. 

A kikapcsolt agy hozománya még az is volt az én esetemben, hogy nem volt energiám és időm arra, hogy a testemen bekövetkezett változásokat érzékeljem és nézegessem. Írd és mond szó szerint egyik nap még összeért a combom, másik nap már 4 centivel kisebb volt a kritikus pont. (Ezt a hölgy olvasók fogják leginkább érteni... :)) A verseny előtt 1 nappal, mikor hazaestem az utolsó súlyzós edzésemről, erőt vettem magamon és akkor tartottam egy testmustrát. Nagyon nem tetszett, amit láttam. Gyakorlatilag csont és bőrnek láttam a korábbi emlékeimben izmos, erős, formás testem, és nagyon kiábrándított, hogy mit csináltam magammal 2 hónap alatt. Akkor vettem észre igazán a változást, de kiakadni, elkeseredni sem volt már energiám, csak a legalapabb életfunkcióim működtek, tudomásul vettem, hogy ez van, az edzés és diéta ezzel jár. Olyan változással, ami a szemnek és agynak ilyen rövid idő alatt felfoghatatlan, főleg, ha először történik ilyen az emberrel. 

Eljött a vasárnap, a verseny napja. Alig vártam, hogy kipattanjak az ágyból és magamba tömjem a régóta áhított mézes pufirizsem. Ezzel a fajta betöltéssel olyan energiára kaptam, hogy fülig ért a szám. Bár a vízmegvonás még tartogatott nehézségeket a hosszú napra, de legalább már ehettem a szénhidrátdús falatokat.

Az első szereplés után még úgy ahogy tartottam a "tiszta töltést", de aztán elszabadult a pokol, és a csokiskeksz, a pogácsa, a fahéjas csiga, vagy a kókuszos tekercs sem állt meg a kívánságlistám határán. Az eredményhirdetés előtt még legurítottam egy energiaitalt, amitől kisebb fajta sokkot kaptam, de furcsa módon hamar túllendültem a kritikus ponton, mohóságom miatt nem történt baj.

Csabi a felkészülésem első hónapjában megemlítette, hogy szerinte már túl izmos vagyok, mondhatni már fiús az ő szemében. A verseny napján megkérdeztem, hogy akkor, a többi versenyzőhöz képest is tartja e az akkori meglátását, de határozottan vékonynak látott a többi lányhoz képest. 

Helyezésben mért eredményeim:
Nemzetközi kupa VI. hely
Magyar Bajnokság -160cm VI. hely
Minősítő kategória: arany 

A cél, hogy újra élvezhessem a színpadot, beteljesült, maximálisan felkészültem, odatettem magam, nem "csaltam", teljesen tisztán készültem, az eredmények/helyezések nem számítottak, inkább a színpadig vezető út volt az igazán nagy feladat és eredmény. Mindent elértem, ami a listámon szerepelt erre a 2-3 hónapos időszakra. Egy pillanatra sem bántam meg, hogy belevágtam és bár a felkészülés alatt voltak elbizonytalanodások, de egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy nem tudom majd végigcsinálni.

Csak akkor lehet igazán teljes az életed, ha szépen sorban mindent megvalósítasz, amit kitalálsz magadnak, ami boldoggá tesz, aminek a gondolatától libabőrös leszel!