Miközben válogattam a bloghoz kapcsolódó képeket, eszembe jutott egy korábbi bejegyzésem "Eredmények - 14 nap" címmel. Az akkori állapotomhoz képest szépen látszik a változás. Egyébként türelmetlen nem vagyok, de szeretem a munka eredményét minél előbb látni. Ki nem!? Ezért is szinte minden hétvégén tartok itthon egy testmustrát, hogy még jobban motiváljam magam (még tudom) és lássam, hogy mit kell még erősíteni a nagy napig.

Na de nem is dumálok többet, csekkoljátok a jelenlegi állapotot:

Azt azért fontos tudnotok, hogy 2 hete edző segítségével készülök, mint ahogy azt szintén már egy korábbi bejegyzésemben említettem, Szabó-Veres Anita segíti a felkészülésemet. Már most nagyon sokat tanulok Tőle, és minden utasítását forgatókönyv szerint követem. Máshogy nem is lenne értelme...

Szóval amióta tart a felkészülés, azóta nap mint nap meglepődök magamon, hogy mikre vagyok képes. Ezek apróságoknak tűnő dolgok, de egyébként mellette baromira fejlődik az ember személyisége és más lesz a hozzáállása a dolgokhoz. Például az evés. Nem újdonság, ez ilyenkor kulcsfontosságú... Amellett, hogy a másnapi kajámat minden este előkészítem, még Csabinak külön menüt főzök, finom péksütikkel, és más nyalánkságokkal. Na ja, és még a lekváros kiskanalat sem nyalom le, mert van egy célom! De durva dolog, hogy nem kóstolom meg a vanília pudingot hogy elég édes e, de nagy dolog, hogy nem eszem meg a sós kesudiót, de nagy dolog, hogy nem iszom meg fél deci vörösbort. Hát igen, NAGY dolog! Mert ilyenkor mutatkozik meg az ember akaratereje és elszántsága.

Nem mellesleg ez még csak az eleje, a Hawaii érzés, amikor még van kellő szénhidrát, van zabkása, fehérjeturmix és fűszer. Persze közhelynek számít, hogy ha valaki elveszik a fitness világában, akkor annak bizony sok lemondással kell számolnia. Naná, hogy azzal jár, de milyen más célért cserébe nem kell áldozatokat hozni? Ez erről szól!