Nem titkolom, elszaladt velem a ló. De tudod mit? Nem érdekel...

A diéta utolsó hetében már képtelen voltam arról ábrándozni, hogy mit is fogok enni először, amikor lezajlik ez az egész kaland. Aztán eljött a verseny utáni hétfő... a kedd és minden további nap úgy telt el, hogy feszülő hassal keltem, s feküdtem, teljesen mindegy volt, hogy épp mit tömök magamba. Persze folyamatosan rossz közérzetem volt, de nem érdekelt, mert folyton folyvást engedtem a csábításnak. Azt terveztem, hogy ez a nemtörődömség majd 1 hétig fog tartani. Mire letelt, talán már csak akkor ettem, amikor némi éhségérzetem támadt, de aztán azonnal rácáfoltam erre egy tábla csokival.

Az első két napban gyakorlatilag csak finomított lisztes ételeket, cukrot cukorral ettem. Ez a hirtelen váltás nagyon durván kicsinálta a gyomromat. Sosem volt gyomorpanaszom, de most a gyomorsavam valami iszonyatos kínokat biztosított. És az a durva, hogy ezt korábban sosem engedtem meg magamnak, ellentétben az utóbbi napokkal, még ez sem állított meg a zabálásban. Aztán rájöttem, hogy a kaukázusi kefír lesz a megmentőm, ami maximálisan megkönnyítette az életemet. A zöldség evése persze merőben megelőzné ezt a gondot, de nyilván zsigerből elutasítom a zöldséget, gyümölcsöt, húst, tojást. (Bár a minap már nem volt a munkahelyemen más, csak egy alma, amire kénytelen kelletlen rá kellett fanyalodjak, pedig a felkészülésem során többször is ábrándoztam az almába harapás harsogó hangjáról.) Nem gondoltam volna, de ez van.

Az elmúlt egy hétben a mozgást pedig totál elhanyagoltam. Nincs olyan porcikám, ami kívánná a súlyok tapogatását, vagy a futógép taposását. Kiábrándultságom fogalmam sincs, hogy mikor fog tovaveszni, de nem is nagyon bánom. Azt viszont annál inkább, hogy a rendszeres mozgás hirtelen megszűnését nagyon nehezen viseli a testem. ízületi és izomfájdalmaim vannak, gyakran zsibbad a lábam és a kézfejem, olyan érzékeny a testem, mint akit összevertek. Ami meg a vitaminhiánytól alakult ki, az a körömfájdalom. Szóval a jelenlegi helyzet az, hogy 1 hete rombolom magam elég intenzíven. Kinek, s minek jó ez? Az elgyengült lelkemnek maximálisan kielégítő, na de vajon meddig?

A korábbi bejegyzésbe belesve talán meg fogsz lepődni, hogy milyen eredményt értem el súlygyarapodás tekintetében. Persze így ránézésre gondolhatod, hogy nem is olyan gáz ez a súly, de nézd csak meg ezt az 1 hét alatt elért eredményt: http://healthymind.blog.hu/2016/10/31/kitalaltam_belevagtam_megcsinaltam_1_fitness_versenyem

42,5 kg versus 49,2 kg. Nem semmi, ugye?

Mivel egyelőre erősebb a kívánalmam a kényelem felé, ezért a tudatosság abszolút hiányzik a mindennapjaimból. Ahogy a felkészülést maximálisan kikapcsolt aggyal tudtam végigcsinálni, most úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb erő kell ahhoz, hogy átkapcsoljam azt a kapcsolót az agyamban, legalább egy kicsit.

Tömegbetegség ez, de leginkább óriási gyengeség, ha nem tudod megállni, hogy visszafogd magad a kajálásban. Nem más ez mint drog, cigi, alkohol, aminek nincs semmi jótékony hatása. Nem, a zabálásnak sincs.

Kicsit még el is szégyellem magam, ahogy ezeket a sorokat leírom. Nem vagyok erre büszke, én is gyenge vagyok, marhára gyenge. És ezt nem gondoltam volna magamról. Életmódot változtatni nem könnyű. Egyre több az életmódváltó prédikátor manapság, főleg, hogy divattá vált és még a csapból is ez folyik. De így, a kő kemény diéta után, (és a hosszú éveken át tartó "önmegtartóztatás" után) majd az ebből következett testrombolás után minden olyan embert abszolút megértek, aki változtatni akar, de még sem tesz semmit. Mert nem is akarja annyira, mert nincs is annyi ideje, mert korán kell kelni, mert inkább elmegy koktélozni a barátaival, mert fáj a hasa, mert... Így indult ez a blog is: Healthy mind - NE CSAK FEJBEN, TETTBEN IS! Elhatározni a változást marha egyszerű, de megtenni az első lépéseket, na az az, ami k*rva nehéz. Ez teljesen egyértelmű, egyet értek ezzel a meglátással.

De a hozzáállással NEM! Ahhoz, hogy el tudj indulni, ahhoz el kell érned azt a pontot, hogy állj és ne tovább. Amíg ez nincs meg, addig csak sodródsz, tunyulsz, habzsolsz. Írom ezt nagy bőszen, miközben lesütöttem a holnapi hot dog kifliket a rendkívül egészséges sertésvirslik társaságában.

A különbség csak az, hogy most szándékosan hagyom magam elveszni a szemét kaják poklában, mert tudom, hogy bármikor át tudom kapcsolni a vészvillogót, ha akarom.

Ne izgulj, kezet fogok veled, most én is ugyanolyan gyenge vagyok mint te. De ha kell, ha ott van az a gondolat, meg van az az akarat, él benned a vágy a tenni akarásért, akarod a változást, élvezni akarod az eredmény látványát, de nem csak külsőleg, hanem egészségügyi szempontból is teljes életet szeretnél élni, akkor meg tudod csinálni azt, amit elterveztél.

Én hiszek benned, tudom, hogy meg van az a fajta önbizalmad, akaraterőd, magabiztosságod, ami kell. Az én eddig elért számomra óriási eredmények is a saját magamba vetett bizalmam miatt sikerültek. Amit tényleg akarsz, azt úgy is el fogod érni, mert nem fog nehezedre esni tenni a célodért. Kívánom, hogy mielőbb találd meg te is a saját belső kapcsolódat!